Kezdés?

Lehetne akár kezdés is... de ahhoz már sokadszor állok neki blogolni, hogy kezdésnek lehessen nevezni :(
Miért is állok neki újra és újra? És mikor állok neki? Nagyon egyszerű... amikor valami ér, amikor padlóra kerülök, amikor úgy érzem: nincs tovább....

Most mi történt? Megint a gyerek..... meg az egyetem :( Biztosan én rontottam el, nem is akarom másra kenni, de ilyenkor, amikor padlóra kerül, , amikor nem tudom, hogyan lehetne neki segíteni abban, hogy kimásszon........ hát nem egyszerű :(
Anyu halálával kezdődött nálam a lejtőn lefelé menet.... Először a munkahelyemet volt jobb elhagyni, pedig imádtam a gyerekek között lenni..... és csak úgy mellékesen megjegyzem, a mai napig hiányoznak. Aztán jött az új lehetőség, a jelenlegi munkahelyem..... .. ami a világ legmegbízhatóbb, legbiztonságosabbjának nézett ki.....

Csapongok, de annyi minden szarság történt velem az elmúlt....már 7 évben....Nem bírom összeszedetten leírni .
Bent mindig történik valami.... és a régóta nem szedett dilibogyómat kénytelen voltam újra elkezdeni ....
Ott van apám, akiről kiderült, daganatos, 3. stádiumban van. Anyós szívbeteg lett....
És ehhez jön a gyerekem. Aki alapjában egy jó gyerek, tanul is rendesen (felmondja, tehát biztosan megtanulja), de hogy miért nincsen szerencséje, miért csúszik el a tantárgyakon? Nem értem :( Sajnálom, nem tudom tartani benne a lelket :( Nem tudom, meddig bírja a társa, mikor mondja, hogy elég a nyavalygásból.... Ő másik, egy könnyű szak végzős hallgatója, így ezeket a nehézségeket átérezni nem tudja. Bár én sem igazán értem, hogy miért kapja ezt a sok negatívumot :(